HÁROM PERC – thriller novella

Egy ritka rövid thriller novella Ronil Caine tollából, ami egy rövid epizódot ragad ki egy grandiózus eseményből. Néhány dolgot megtudunk, a többi az olvasóra bízva alakul majd.

A novella érdekessége, hogy szinte csak párbeszédből áll, Hemingway nyomdokain.

Műfaj: thriller, science fiction

Terjedelem: 3 oldal

Görgess lejjebb és olvasd el itt az oldalon!

Ronil Caine - Három perc - sci fi thriller novellák

Olvasd el itt:

A két férfi felment a tetőre, gondosan beállították a székeket, hogy a legjobb kilátásuk legyen a tavaszba borult völgyre és az azt ölelő hegyekre, amiket takaróként borított a mélyzöld fenyőerdő. Leültek és szinte egyszerre sóhajtottak. Egyikük egy bőr forgószéken ült, a másik egy fémkeretes vászonszéken, amit tárgyalószobákban használnak.

Az épület teteje lapos volt, és csak a kijárat valamint a szellőzők apró kupolái tarkították. A tető peremére nem tettek korlátot, ami zavarta volna a kilátást.

– Itt ragadtunk – mondta az egyik, közben gondosan ápolt szakállát simogatta.

– Igen, úgy fest a dolog – felelte a másik férfi, de szemét nem vette  le a tájról. Ósdi, fekete cowboy kalapot viselt, amin a kutatóintézet kitűzője díszelgett. – A nejem mindig mondta, hogy ne vállaljam el ezt a munkát.

– És megbántad?

A másik megvonta a vállát.

– Nem. Azt hiszem mindig is ide vágytam.

– Csodás errefelé a tavasz. Most látom először. Csak öt hónapja jöttem.

– Én három éve vagyok itt, úgyhogy hitelesen meg tudom erősíteni, hogy valóban szépségesek a tavaszok – mondta a kalapos férfi és kezébe vett egy üveget, majd felmutatta, hogy a másik jól láthassa. – Van nálam egy üveg bourbon. Mit gondolsz?

– Szerintem azt akarja, hogy kinyissuk és beszélgessünk mellette. – Abbahagyta a szakálla cirógatását és szélesen mosolygott.

– Jól beszélsz. Más dolgunk úgy sincs. – Tapasztalt mozdulatokkal, egy pillanat alatt nyitotta ki az üveget, majd töltött két pohárba. Koccintottak és ittak. A völgy felől virágzó fák illatát hozta fel a hűvös tavaszi szellő.

– Ezt jól elrontottuk.

– Igen, de nem mi.

– Nem pont mi, de részesei voltunk.

– Jól érzem, hogy hibáztatod magad?

– Nem, azt azért nem, de akkor is benne voltunk mi is. Tudtuk, hogy mire készülnek.

– Dehogy tudtuk! Vagy te értesz ezekhez a dolgokhoz? Ezekhez a, nem is tudom…

– Nem értek. Én csak egy őr vagyok.

– Igen, tudom. Többször láttalak már. – Ivott az italából, majd keresztbe tette a lábát, és térdén nyugtatta poharát. – Na, én sem értek ebből az egészből egy szót sem, csak amennyi a munkámhoz kell, de az nem sok, elhiheted. Az, hogy néhányan végül elszúrták, mert…

– Nézd, én csak annyit mondtam, hogy benne voltunk mi is. Egy hajóban eveztünk.

– Hát én nem érzem magam hibásnak egy cseppet sem.

– Te hol dolgoztál?

– A kutatáson.

– Akkor közel voltál az események középpontjához. Tudsz mindent.

– Azt azért nem mondanám. Csak azt tudom, hogy mennyi időnk van.

– Mennyi időnk van?

A cowboy kalapos megnézte az óráját.

– Talán három perc.

A szakállas férfi lehúzta a whiskey-jét, mintha ezt az információt öblítené le, majd a másik férfira nézett.

– Mi lesz most? – kérdezte.

– Fogalmam sincs. Nem tudok többet, mint te.

– Szerintem tudsz. Azt mondtad a kutatáson dolgoztál. Akkor tudnod kellett, hogy mire készülnek. Szólhattál volna, hogy benne van a pakliban, hogy…

– Tévedsz, barátom! Nem tudtam róla én sem. Nem kell elhinned, de így igaz.

– Végül is mindegy.

– Inkább élvezzük a látványt és a bourbont.

Egy darabig hallgattak, és élvezték, ahogy a whiskey ellazítja izmaikat. A szakállas férfi sosem szerette a csendet, és ebben a helyzetben különösen vágyott a társalgásra.

– Láttad azt a nőt – kérdezte –, amelyik mindig miniszoknyában volt? Barna hajú, azt hiszem a másodikon dolgozott.

– Sejtem melyikre gondolsz. Látásból ismerem, igen.

– Nem tudom a nevét, de csinos volt. Valahogy feldobta a napom, ha láttam.

– Szemre való teremtés volt, kétség kívül.

– Hiszel a sorsban?

– Hogy mindennek így kellett lennie? Talán.

– Én nem, és ami történni fog, az sem rendeltetett el előre. Egyszerű baleset, véletlen, mulasztás. Én pedig rosszkor, rossz helyen dolgoztam.

Újratöltötték a poharakat és ismét koccintottak. A hegyek felett barátságos felhők úszkáltak, de madár egy sem volt a környéken. A férfi levette a cowboy kalapját, megborzolta alatta a haját, majd gondosan visszaigazgatta a helyére. Újra megnézte az óráját.

– Idő van.

– Fura, hogy még a nevedet sem tudom.

– Sebaj, most már nem is számít.

– Jó ez a whiskey.

– Bizony, nagyon jó.

Vége

Hogy tetszett az írás?

Klikk a csillagokra!

Értékelés: 4.8 / 5. Értékelések száma: 4

Légy az első aki értékelést ad!

As you found this post useful...

Follow us on social media!

Ronil Caine regénye

Ronil Caine regénye

legjobb thriller

Ha egy korunkat megelőző technológia lehetővé tenné, hogy megvalósítsd a gondolataidat, mihez kezdenél? Meggazdagodnál? Varázslóként sztár lennél? Segítenél másoknak?

Hasonló történet

Hasonló történet

sci fi novellák pdf

Egy házasság vége és a válás rövid története, valamint az okok boncolgatása a feleség szemszögéből. Ki a hibás, és valóban mindig kettőn áll a vásár? Persze mindezt ronil-caine-esen!