A legjobb szörnyek listáját összeállítani nem egyszerű feladat. Mert hát mitől olyan jók egyes szörnyek, míg mások bénák? És egyáltalán mit nevezünk szörnynek? Ebben a posztban azokat a filmes és irodalmi lényeket szedtem össze, amik nem emberek, nem állatok, hanem rémes, veszélyes ellenségei a főszereplőknek.

Azok a lények lesznek félelmetesek és izgalmasak egy filmben, amik a filmvásznon túl is átgondoltak, és nem csak egy maszkmester vagy grafikus életre kelt vázlatai. Az időtálló lényfilmek szörnyei gondosan kitaláltak, és olyan tulajdonságaik is vannak, amiket a filmben nem is látunk. Mit csinálnak a film történetén kívül? Ha a nézőnek van erre ötlete, akkor az már egy jó fajta szörnyeteg. Ha csak odapottyant, és embert eszik, az kevés lesz. Miért néz ki egy szörny úgy, ahogy? Legyen neki evolúciója, életciklusa, logikus és nagyrészt funkcionalista felépítése. Legyen magyarázat arra, miért van itt, miért agresszív, mi a célja? 

A legsikeresebb lények, legjobb szörnyek 

A Dolog amorf sejthalom szörnye a csúcs, amit eddig ember kitalált. Alakváltó, el tud rejtőzni élőlényekbe, bármit megeszik, képes megfagyni is, és az sem gond neki, ha leszakad egy darabja. Abszolút érthető az evolúciója, a működése, a célja, ami inkább ösztönös, de mégiscsak van neki. Hasonló lénnyel találkozhatunk a Blob, a Venom, a Baktérium és a Life történetekben. Világosan látszódik, hogy a földönkívüli szörnyekben van a legnagyobb potenciál, hiszen bármilyen tulajdonság adható nekik, amit a történet megkíván.

john carpenter - a dolog

The Thing © Universal Pictures / Creature design by Rob Bottin

További földönkívüli szörnyek

Az Alien-filmek xenomorphja, a Predator filmek yautja vadásza, a Starship Troopers rovarjai, a Pitch Black űrlényei és a Hang nélkül szörnyei már mások, nem feltétlenül csak a túlélés a céljuk, valamilyen szintű társadalmi rendszerük is van, hierarchia, szabályok. Együtt vadásznak, összedolgoznak fajtársaikkal. A xenomorph inkább méhekhez hasonlító kolóniában él, míg a yautja épületeket építhet, űrhajót vezet, szórakozásból (vagy hagyományból?) járja az univerzumot trófeákért. Kiemelném még a Holnap határán lényeit, amik egy érdekes koncepciót mutatnak be, kár hogy nem tudunk róluk többet. A Host és a Nope lényei magányosak ugyan, de érezhetően tartoznak valamilyen fajhoz, aminek több tagja is lehet. Mindannyian bejártak egy evolúciós pályát, ami visszafejthető. Nem mellesleg rettentő jól néznek ki egytől egyig. 

Realista földi lények

Több film és könyv szörnyei a földi evolúcióra építenek, és azt továbbgondolva alkotnak meg olyan fajokat, amik egészen realisták. Ezek a szörnyek azért működnek jól, mert az emberek könnyen elképzelik őket, és ettől igazán félelmetesek is. A Cápa című film ennek az egyik alapműve, de cápa valóban létezik, viszont a fekete lagúna szörnye, a Shape of Water vagy Lovecraft halemberei már nem, de akár létezhetnének is. A Tremors, a Descent, a Bay filmek és a Terror regény szörnyei szintén beleillenének a földi evolúció egyik-másik ágába.

Ide tartoznak a mutánsok is, amiből kevés jó készült. Spolier nélkül, de ide tenném a Malignan című filmet James Wantól, de a legjobb ezek közül mindenképpen a Légy, ami a saját világában végülis logikusan felépített hátterű élőlény. Érdekes keveréke a realista földi lényeknek és a természetfelettinek a The Ritual című film erdei lénye.

guillermo del toro

Pale man / Pan’s Labirynth © Warner Bros. Pictures / Creature design by Sergio Sandoval

Természetfeletti szörnyek  

Az álmokban, alternatív világokban élő rémségeknek is meg kell lennie a fenti néhány alapvető tulajdonságnak. Az It Pennywise bohóca, a Rémteremtő rémei, Pán Labirintusának lényei, és Lovecraft istenszörnyei mind rendelkeznek a megfelelő háttértörténettel, amitől valóságosabbak. Chtulhu mindenképp a legjobb szörnyek egyike, ahogy Pennywise is, illetve a Pale man.

A szellemes, illetve vallási témájú ördögös/démonos filmekre ez általában kevésbé igaz, amitől ugyan még lehetnek félelmetesek, de valóságosak aligha. Sokkal jobbak azok a filmek, ahogy van rá magyarázat, miért jött egy ilyen entitás a film helyszínére? Miért ártalmas? Miért ijesztget éjszakáról éjszakára? Mi a célja? Mit csinál, amikor nincs ott senki? Ettől még a Sinister Bughuul-ja, az Ördögűző démonja, Babadook, Donnie Darko nyuszija, a Kör vagy a Pickman modeljének szellemei a frászt hozzák a nézőre, de elég jól sikerült a madárijesztő újragondolása del Toro Scary stories to tell in the dark filmjében is.

Rosszul kitalált szörnyek  

A fenti lényeknek is vannak hibáik, de alapvetően jól megtervezték őket. Az alábbi szörnyekkel már nagyobb a baj. Mindezzel együtt ezek is többnyire jó filmek, csak nagyobb lazaságot igényel a nézőktől.  

A zombik, beleértve Frankenstein élőhalottját is teljesen nonszensz lények, ami könnyen belátható, ha csak minimálisan is ismerjük a halál utáni folyamatokat a testben. 

King Kong és Godzilla (a többi kaijuval együtt) túl nagyok, ilyen mérettel képtelenek lennének felkelni a földről. A Cloverfield űrlénye szintén, de ettől még jó film volt. 

A Hellraiser cenobitái megfelelnek a középkori pokolábrázolásoknak, de túl sok értelme nincs, hogy miért így néznek ki. 

A Star Wars homokszörnye? Mégis a sivatag közepén honnan van annyi tápláléka, ami egy ekkora testhez kell? Miért fejlődne egy ragadozó olyanná, ami csak egy helyben állva várja a zsákmányát? 

A vámpírok miért isznak vért, mikor semmi olyan nincs benne, amit másképpen ne lehetne beszerezni a szervezet számára? Milyen lény fejlődik ebbe az irányba, hogy csak vérre van szüksége, de húsra nem? Napfény? Fokhagyma? Ezekre nem lehet biológiai magyarázatot adni. 

A farkasember és egyéb átváltozós lények szintén elképzelhetetlenek. Ilyen gyorsan alakot váltani biológiai élőlény nem lehet képes. Az Egy amerikai farkas Párizsban egész jó film, de ettől még az alapkoncepció idejétmúlt. 

Ragadozó / Yautja

Yautja / Predator © 20th Century Fox / Creature design by Stan Winston

Konklúzió 

Valamilyen szintű realitás, legalább a saját világában, minden szörnynek kell, a kitalált, fantázialényeknek is, különben a néző kevésbé fogja tudni elképzelni, így félni sem fog tőle annyira. De a történethez is jobban tud kapcsolódni egy lény, ha az írók tudják mik a képességeinek a határai, hogyan reagál helyzetekre, milyen a viszonya a fajtársaival, és így tovább. Az aranyszabály pedig, hogy a belefektetett energia megtérülni látszik. Ahol a készítők szívvel-lélekkel dolgoztak a koncepicón az effekteken, ott jó lények születtek.

Ha kérdésed van, valamit hozzáfűznél vagy vitatkoznál a blogposztról, írj a szerzőnek itt.

szörnyes könyv